Az ösztrogének 3 hormon összefoglaló neve: ösztradiol (továbbiakban: ösztrogén), ösztriol, ösztron:

Az ösztradiol (E2, elsőszámú ösztrogénünk) legjelentősebb tulajdonsága az, hogy növekedésre buzdító üzenetet visz a célsejteknek (proliferáció).

Az ösztriolt (E3) a placenta választja ki, ez egy csak várandósság alatt termelődő és igen szelíd ösztrogén típus. Nem karcinogén és nem képes proliferációt sem okozni.

Az ösztront (E1) zsírsejtjeink választják ki, jellemzően a menopauza beállta, azaz a petefészkek leállása után van jelen mérhető mennyiségben a női szervezetben.

Az ösztrogén felelős a másodlagos női jegyek kifejlődéséért (mellek, méh, kerekebb, zsírosabb csípő) és a menstruáció létrejöttéért (proliferáció). Neve jelentése: – ösztro: a női emlős termékeny időszaka + gén: generálni is arra utal, hogy a termékenység kulcshormonja.

A ciklus első felében van jelen, a petefészkekben termelődik. Segíti a tüszők->petesejtek érését , s maguk az érésben lévő tüszők is termelik. Magyarul tüszőhormonnak is hívjuk, mivel a magas ösztradiol koncentráció biztosítja a tüszőérést.

Hatására megvastagodik a méhnyálkahártya (proliferáció)

Hatására méhnyaknyák termelődik, ami a hüvely ph-értékét lúgos irányba tolja el, ezzel segítve a spremiukok előrejutását és életben maradását.

Zsírsejtekben raktározódik, akkumulálódik, és nem könnyen ürül ki. A magas ösztrogén koncentrátum a vérben megnöveli a tireoglobulin (glikofehérje) mennyiségét a vérben, amely – megkötve a pajzsmirigy hormonokat – nem engedi azokat a célsejtekbe jutni, ezáltal belassul az anyagcsere és hízást idéz elő (zsírsejtek szaporodása).

Ugyancsak egy adott, magas koncentrációnál só és folyadék visszatartását idézi elő (ödéma).

Nagyon sok ösztrogén receptor van a szívben ezért a szív- és vérkeringés egészséges működéséhez elengedhetetlen a normál szintű ösztrogén szint. Szintén sok az ösztrogén receptor az agyban is, így agysejtjeink nagy mennyiségben veszik fel nemi hormonjainkat, így az ösztrogént is.

Amikor az ösztradiol szint nagyon alacsony, akkor a mellékvese termel egy minimális mennyiségben,

valamint a zsírsejtek kezdenek ösztront termelni az igény kielégítése érdekében. Túlsúly esetén pedig a megnövekedett zsírsejtek száma miatt beindulhat egy erőteljesebb ösztron termelődés.

Menopauza beálltával a zsírsejtek termelik az ösztront, hiszen ekkor a petefészkek már nem termelnek ösztradiolt.

Mind az ösztradiol, mind az ösztron erős affinitású a sejteken található receptorok felé, ha nincs kellőképpen ellensúlyozva (a progeszteron által), kóros folyamatokat tudnak elindítani a női szervezetben, mivel az egyébként élettanilag fontos üzeneteit eltúlozva erőteljes reakciót vált ki a sejtekben.

Várandósság alatt az első trimeszterben a petefészekben termelődő ösztradiol megemelkedik és dominál. Ez okozza, illetve fokozza az esetlegesen fellépő olyan kellemetlen tüneteket, mint fejfájás (az agyban sok az ösztrogén-receptor, az ösztrogén stimulálja az agysejteket és az agyi erek áteresztőképességét csökkenti), émelygés, hányás (simaizmok ingerlékenységét fokozza – lásd nyelőcső, gyomor simaizmai).

A második trimeszterben már a placenta termel egy másik ösztrogént, az ösztriolt, ami gyenge affinitású (így nem indít el kóros folyamatokat a szervezetben az ösztradiollal és ösztronnal szemben). Az ösztradiol kisebb mennyisége, és az a tény, hogy 70-80%-ban az ösztriol van jelen, a 2. trimesztert már kellemesebbé teszi az elsőhöz képest.

Az ösztrogén fokozza a méhizomzat (simaizomzatok) ingerlékenységét, a terhesség végén fokozza a prosztaglandinok szintézisét.