Az ovulációról vagy annak hiányáról
Az ovuláció elmaradásának (anovuláció) lehetséges okai
A termékeny korú nők igen nagy hányada biztosra veszi, hogy ovulál, holott ez sajnos közel sem ennyire magától értetődő… az iparosodott világban a termékeny korú nők kb. 40%-ának nincsen rendszeres ovulációja.
A fiatal nők nagy többségének fogalma sincs arról, hogy hogyan működik a szervezete nőgyógyászati szempontból, megfigyeléseik sajnálatos módon maximum a menstruációjuk követésére terjed ki.
Ez a helytelen hozzáállás pedig ahhoz vezet, hogy észre sem veszik, hogy adott esetben rendszeresen nincs ovulációjuk-> ami azt jelenti, hogy nem termelnek kielégít mennyiségű progeszteront -> ami pedig hosszabb vagy rövidebb időn belül ösztrogén dominanciában fog megtestesülni.
Az anovuláció azt jelenti, hogy adott ciklusban vagy ciklusokban nincsen ovuláció, azaz tüszőérést követ tüszőrepedés. Attól, hogy valaki havonta menstruál, még egyáltalán nem biztos, hogy van ovulációja! Ez az, ami leggyakrabban félrevezeti a nőket, mert amíg nagyjából rendszeresen menstruálnak, azt hiszik, hogy minden rendben.
Persze a kérdés az, hogy milyen gyakran marad ki az ovuláció? Mert, ha tegyük fel egy évben egyszer kimarad egy ovuláció, azzal megbirkózik a szervezet és a hormonháztartás képes egyensúlyban maradni. Viszont, amikor már rendszeresen kimaradozó ovulációról beszélünk, az ösztrogén-progeszteron egyensúly fel fog borulni, azaz kialakulhat az ösztrogén dominancia. Itt fontos megemlíteni, hogy ezt az alaphelyzetet sajnos tovább rontja az a tény, hogy a környezetünkből még több ösztrogént kapunk, mint pl. az etinil-ösztradiol a fogamzásgátlókból (ivóvízben is jelen van) vagy a xeno-ösztrogének.
Azaz, egy olyan szituációba kerültünk, ahol van saját ösztrogéntermelésünk, plusz a környezetünk rengeteg nem kívánt szintetikus ösztrogénnel lát el minket, miközben a progeszterontermelődésünk nem biztosított az ovulációk hiánya miatt. Ezt hívjuk ÖSZTROGÉN DOMINANCIÁNAK.
Ahhoz, hogy megértsük az anovulációt, fontos tudnunk, hogy hogyan működik a női szervezet, a női ciklus és mi történik ovulációkor. Lássuk az alapokat, alaposan leegyszerűsítve: ovulációkor egy beérett, domináns tüsző kibocsát magából egy érett petesejtet. Ez a petesejt kiszabadul a petevezetőbe, ahol vár a megtermékenyülésre, ami aznap, vagy másnap történhet meg.
Ha a petesejt egészséges és egy szintén életképes spermium megtermékenyíti, majd be is ágyazódik a méh falába, létrejön a terhesség. Ha a petesejt mégsem termékenyülne meg, egyszerűen szétesésnek indul és a menstruáció meg fog jönni.
Amikor a tüszőrepedés = petesejt kiszabadulása (ovuláció) nem történik meg, anovulációról beszélünk. Ha ez ritkán történik meg, azt mondjuk, hogy valakinek volt egy anovulációs ciklusa. Ezzel nincs teendő, ezt a progeszteron kiesést még képes a szervezet ellensúlyozni. A probléma akkor kezdődik, ha egy termékeny korú nőnél ez rendszeresen történik, akár zsinórban 3-4 ovuláció is kimarad. Ebben az esetben segítségre van szükség, mert a sorozatos an ovulációs ciklusok súlyos progeszteron hiányhoz és ez által ösztrogén-dominanciához fognak vezetni, ami pedig magában hordozza az endometriózis, meddőség, miómák vagy a mellrák veszélyét. Meg kell találni az anovuláció okát, majd hozzá kell segíteni a nőt az ovulációhoz.
Honnan tudod, van-e ovulációd?
Persze most jön a kérdés, hogy honnan tudod, hogy van-e rendszeres ovulációd vagy sem? Ehhez követni kell a testünők és ciklusunk minden jelzését… ez bizony energiát, odafigyelést igényel!
A rendelkezésre álló módszerekről egy korábbi bejegyzésben írtam itt https://www.hormonharmonia.hu/osztrogen-dominancia/az-ovulacio/
Legtöbbször a nőgyógyászati vizsgálat derít fényt az anovulációra, azaz az ovuláció hiányára: amikor egy vagy több cisztát találnak a petefész(k)ekben.
Ugyanakkor a hormonok laborértékeiből is látja a szakember a problémát.
Okok:
Az anovulációnak lehetnek természetes és abnormális okai. Természetes okok lehetnek a terhesség és a szoptatás.
Az abnormális okokkal pedig természetesen mindenképpen érdemes foglalkozni, melyek az endokrin diszruptorokon túl a következő életmódbeli tényezőkből fakadhatnak, mint a krónikus stressz, a helytelen étrend, azaz éhezés, anorexia, túlzásba vitt fogyókúra, túlzásba vitt testedzés, krónikus betegségek, szteroidos kezelés, a szintetikus hormonpótlás, mint fogamzásgátló tabletta, injekció, tapasz, gyűrű használata és a stresszorok, mint utazás, vizsgaidőszak, hozzátartozó elveszítése, válás, anyagi létbizonytalanság, stb.
Lássuk bővebben a legfontosabbakat:
Endokrin diszruptorok (xeno-ösztrogének) – Diszfunkcionális tüszőknek hívjuk azokat a tüszőket, melyek képtelenek egészséges petesejtet kibocsátani magukból. Ennek elsődleges oka lehet az embrió-kori tüszősérülés, melyet a xeno-ösztrogének okoznak. Ezek erőteljes testidegen ösztrogénhatást gyakorolnak az embrió fejlődésben lévő ni (ösztrogén-érzékeny) szöveteire, mint a petefészkei és az abban szunnyadó tüszők.
Állatkísérletek százai igazolták azt a tényt, hogy amennyiben az anya emlős xeno-ösztrogén hatásnak van kitéve a terhesség alatt, főleg a terhesség legérzékenyebb első 4 hónapjában, az embrió tüszői nagymértékben sérülni fognak. Ezt egészen pontosan tüsző-kiégésnek is hívják, mert olyan hatást tapasztalnak a sérült tüszőkben, mintha azok belül kiégtek volna.
Leány embrióknál úgy kell elképzelni a nemi szervek fejlődését a terhesség első trimeszterében, hogy kb. 500.000 – 800.000 tüsző fejlődik ki a petefészkekben. Minden egyes tüszőben lennie kell egy egészséges még éretlen petesejtnek. Ezeknek a tüszőknek az állapotát és fejlődését képesek negatívan befolyásolni a xeno-ösztrogének. Amikor az Anya ki van téve xeno-ösztrogén hatásnak, mert tegyük fel, műköröm szalonban üldögélő vagy hipóval fehéríti a ruhákat, akkor, ott valójában semmilyen különös jelét nem fogja tapasztalni a xeno-ösztrogén hatásnak, mivel kifejlett emberpéldány és a xeno-ösztrogén nanogramm mennyiségben jutott be a szervezetébe. Ugyanakkor, az embrió legalább 100-szor érzékenyebb Édesanyjánál ezekre az endokrin diszruptorokra, amely azt jelenti, hogy az erőteljesen ösztrogén-dependens tüszői túlstimulálódnak a xeno-ösztrogének által, és így akár ki is éghetnek, sérülhetnek (lásd diszfunkcionális tüszők)!
Ennek a negatív folyamatnak az eredménye nem fog látszani egészen addig, amíg a gyermek serdülőkorú nem lesz. Serdül,- és fiatal felnőtt korban viszont azt tapasztalhatjuk, hogy a tizenéves/huszonéves leány anovulációval és ezen keresztül progeszteron hiánnyal, azaz ösztrogén dominanciával fog küzdeni.
A diszfunkcionális tüszőkön már segíteni nem tudunk, sajnos sorsuk és képességük még embrió korunkban eldőlt. Az a tüsző, ami sérült akkor, sérült marad egy életre. Míg ilyen sérült tüszők kerülnek sorra, nem tud létrejönni egy terhesség sem. Ez sajnos egy adottság, amin nem sokat tudunk változtatni, de azért írtam róla, mert leendő gyermekünk érdekében jó, ha tudunk minderről és a várandósság alatt már mindent megteszünk a védelmében. Viszont, az a tény, hogy sérülhettek tüszőink, nem jelenti azt, hogy minden tüsző sérült! Ezért térjünk is át az életmódbeli tényezőkre, melyek már igenis rajtunk múlnak!
Életmódbeli tényezők, melyek az ovuláció elmaradását okozhatják- ezek azok a tényezők, amiket el lehet kerülni, vagy ha már tudunk káros hatásukról, helyre is lehet hozni!
A stressz és az a miatt kialakuló kórosan magas kortizol szint már önmagában anovulációs ciklusokat eredményezhet, mert a magas kortizol meg tudja akadályozni az agyalapi mirigyet az LH kibocsátásában, ami ugye magához az ovuláció meg nem történtéhez vezet. Evolúciós szempontból vizsgálva, amikor egy női szervezet erőteljes stressz hatásoknak van kitéve, egyfajta önvédelmi mechanizmus az, ami ilyenkor meggátolja az ovulációt, hogy, ezáltal a szervezet meggátolja a teherbeesést. Krónikus stressz alatt álló nőnek az evolúció nem szán gyermeket, mert az így fogant gyermek életképtelen lehet vagy pedig az anya lesz képtelen a felnevelésére.
Fogamzásgátló tabletták szedése, főleg hosszú távú szedése is ilyen tényezőnek számít, hiszen a tablettaszedés éveken át gátolja a normális agyalapi mirigy-petefészek funkciót és nincs rá garancia, hogy a tabletta elhagyása után a petefészek funkció helyre fog állni (lásd post-pill anovuláció)
Az olyan anti-depresszánsok szedése, mint pl. a Prozac szintén képesek negatívan befolyásolni az ovulációt. Ezek oka, hogy a limbikus rendszerre hatnak, azon belül is a hipotalamuszra, amely felső irányítója a nemi működésnek a női szervezetben (lásd hipotalamusz-hipofízis-petefészek tengely)
Az olyan helytelen táplálkozás is anovulációhoz vezethet, ahol a sokszor fiatal nők rendkívül sok szénhidrátot fogyasztanak. Cukrot, tésztaféléket, kenyeret, burgonyát, félkész és készételeket. Ez a helytelen táplálkozás könnyen tartósan magas inzulin szintet, majd inzulin rezisztenciát eredményezhet, ami pedig magával hozza a magas androgén szintet. Az inzulin eddig nem teljesen ismert okokból stimulálni képes az androgén receptorokat a petefészek külső felületén, aminek hatására az adott női szervezetben ki fog alakulni az androgén túltengés (férfias szőrösödés, fejteti kopaszodás, hasi hízás, stb). És bizony a kórosan túltengő androgének a női szervezetben komoly szerepet játszanak a tüszőrepedés megakadályozásában, lásd PCOS!
Következmények:
Progeszteron-hiány / ösztrogén-dominancia – Ha nincs ovuláció, az azzal a következménnyel jár, hogy nem fog termelődni progeszteron. Egy anovulációs ciklussal járó progeszteron kiesést még képes a szervezet ellensúlyozni, ám ha ez egy termékeny korú nőnél rendszeresen történik, az hosszabb vagy rövidebb időn belül ösztrogén-dominanciában fog megtestesülni.
Nem lesz megtermékenyíthető petesejt – Ha a petesejt nem szabadul ki, nem lesz mit megtermékenyíteni. Ovulációkor egy beérett, domináns tüsző kibocsát magából egy érett petesejtet. Ez a petesejt kiszabadul a petevezetőbe, ahol vár a megtermékenyülésre, ami 24 órán belül történhet meg. Ha a petesejt egészséges és egy szintén életképes spermium megtermékenyíti, majd be is ágyazódik a méh falába, létrejön a terhesség. Ha a petesejt mégsem termékenyülne meg, egyszerűen szétesésnek indul és a menstruáció meg fog jönni.
Terméketlenség / vetélés – Amikor megtörtént ovuláció, azaz sorra került egy petesejt és beindul a progeszteron termelődés, még mindig nem biztos, hogy biztosított a megtermékenyített petesejt beágyazódása és annak életben maradása! Ez a progeszteron 12-14 napon át történő kielégítő termelődésén múlik. Mivel a sárgatest által termelt progeszteron fogja előkészíteni a tested a terhességre, azaz felkészíti a méhnyálkahártyát az esetleges beágyazódásra és fogja életben és fejlődésben tartani az embriót, annak hiánya a terhesség létre nem jöttéhez, illetve nem kielégítő termelődése a terhesség megszakadásához vezet. Ezért ilyen esetekben muszáj pótolni a hiányzó progeszteront, ebben minden szakember egyetért. (Megjegyzés: a pótlást minimum a 14. hét végéig fontos folytatni, amikorra a placenta már biztosan átveszi a progeszteron termelést a petefészkektől). Nyugat-Európában és az USA-ban évtizedek óta valódi, természet-azonos progeszteront adnak a terhesség támogatásra.
Mivel segíthetünk?
Az ok felderítésével és annak kiküszöbölésével – valamint a már kialakult következmények kezelésével (pl. stressz miatt kialakult mellékvese fáradtság kezelése, xeno-ösztrogén terhelés esetén azok további kiküszöbölésén túl méregtelenítéssel, stb.). Ehhez célszerű szakember segítségét kérni.
Az ovulációt serkentő természetes hatóanyaggal, gyógynövénnyel. Az agyalapi mirigyet optimális működésre, így ovulációra serkentő leghatékonyabb gyógynövényünk a barátcserje és a maca.
Mind a barátcserje, mind a maca csodálatosan elősegítik a testet a megfelelő működés felé mozdulni. A barátcserje hatásairól írt cikk és a macáról szóló írás segíthet a választásban.
A következmény kezelésével – Az ovuláció hiánya miatt kialakult ösztrogén-dominancia kezelése nagyon fontos: a természetes progeszteron a szervezet kompenzációs folyamatainak leállításában és a hormonális működés újrahangolásában segít. Ha a testünk azt érzékeli, hogy nincs progeszteron, akkor az ovuláció megtörténte érdekében bizonyos hormonok kibocsájtását megemeli, de egyrészt ez sem fog eredményre vezetni, másrészt ez újabb hormonális eltolódásokat okoz a szervezetben. Ha viszont visszaadjuk a hiányzó progeszteront a szervezetnek, ezt a kompenzációt le állíthatjuk.
GYIK: Miért nem elég az ovuláció serkentése?
Az ovuláció megtörténte a feltétele a progeszteron termelődésnek, ez tiszta sor. Mégsem elegendő helyrehozni az ovulációt akkor, ha hónapokon, netán éveken keresztül nem ovuláltál, hiszen a sárgatest csk az adott hónapra szükséges progeszteron megtermelésére képes, a hónapok alatt felgyülemlett hiány bár nem fog fokozódni, de csökkenni sem. Ezért szükséges a progeszteron közvetlen pótlása.
A másik ok pedig az, hogy ha sikerül is újra ovulációhoz segíteni a szervezetet a maca vagy a barátcserje segítségével, az még nem garancia arra, hogy nem lesz progeszteron-hiány vagy ösztrogén-dominancia. Tipikusan a stressz hatására adott hormonális válasz, a kortizol kibocsájtás képes megakadályozni, hogy a progeszteron a sejtekbe jutva kifejthesse hatásait (azaz hiába kering a vérben, nem képes átadni a hordozott üzenetét). Ezért ilyenkor a pótlólagos mennyiség ebből a hormonból elősegíti a progeszteron saját receptoraihoz kötődését, hiszen nagyobb mennyiségben már képes lesz kiszorítani onnan a helyét elfoglaló kortizolt.
